2020. február 14.-én indult a “Csak ennyi kell” kihívás, melyre januárban szántam el magam, hogy befizetek erre az utazásra. 

A kezdetek

Csodálatos gyerekkorom volt és felnőtt életem is egyaránt csodálatos, amitől határozottan érzem és tudom, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. De anyagi téren nagyon nagy blokkok lengenek körbe és régóta az a küldetésem, hogy elérjem az anyagi függetlenséget bármi áron! Mindig dühös vagyok, hogy ha egy “nem fontos” üggyel kell foglalkozzak, mint például a mókuskerékben való tekerés. Az én értékrendemben a fontos dolgok más minőségűek. Nekem a családom lelkivilága a fontos és az, hogy boldoggá tegyem őket sokkal-sokkal fontosabb, mint hogy vegyek egy jobb telefont, vagy egy drága cipőt... Ami persze nagyon “fontos”, de én Velük bárhol bármi nélkül el lennék, csak velük legyek!

Ezt már gyerekkoromban egészen korán eldöntöttem, eldöntöttem azt, hogy azért fogok élni, hogy az ő életüket bearanyozhassam, könnyebbé és boldogabbá tehessem.

Hetedikes koromban, amikor megkaptam az első földrajz könyvemet az évnyitón, már a haza felé vezető úton lapozgattam és olyan gyönyörű helyeket láttam benne, amiktől meggyulladt bennem a szikra, hogy ezekre a helyekre én el fogok menni! Ezekre a helyekre el szeretnék mindenkit juttatni, akit szeretek! Ezeket a helyeket éreznünk, szagolnunk és látnunk kell! Ez az érzés a mai napig megmaradt, kristály tisztán fel tudom idézni és ezt a tüzet semmilyen akadály nem tudta kioltani, attól a naptól kezdve igazán tanultam! Mert mire hazaértünk, végig gondoltam… Ha mindegyik helyre el szeretnék jutni ahhoz jó sok pénz kell… A sok pénzhez jó munka kell… a jó munkához értékes tudás kell… a tudás megszerzéséhez szorgalmasan tanulni kell!

Emiatt a lángoló érzés és rendíthetetlen hit miatt mentem közgazdasági szakközép iskolába hogy ezt az utat vállalkozói tudás szinten megalapozhassam. Még nem tudtam mivel szeretnék igazán foglalkozni, számtalan szakmát megvizsgáltunk Édesanyámmal és Édesapámmal, hogy mi lehet a hozzám legillőbb és végül a közgazdaságtanra esett a választásunk, mert így gazdasági szemléletet tanulhattam úgy, hogy a végső döntéshez, a “Mi legyek, ha nagy leszek?”-hez időt nyerhettem. Ebben az iskolában szereztem életem első értékesítési tapasztalatát könnyített pályán, mert parfümöt árultam zárt közösségben. IMÁDTAM! Márkás utánzatokat árultam megfizethető áron, mindenki tudta mikor és hol vagyok megtalálható egy kis illat kóstolgatásra és az illatok önmagukat eladták.

A felnőtt évek kapujában

Érettségi után első körben nyelvet és értékesítést szerettem volna tanulni, elmentem városnéző buszokra és hajókra jegyet árulni (így két legyet ütöttem egy csapásra). Élőben hús és vér emberekkel beszéltem idegen nyelven, a legkülönbözőbb akcentusokat kellett megértenem, valós nyelvtudás nélkül életem első munkahelyén, ahol a miliőt is szoknom kellett, ráadásul az időjárásnak igencsak kitéve. Dolgoztam tikkasztó napsütésben, zuhogó esőben, viharos szélben és téli fagyban, hétköznap és hétvégén egyaránt töretlenül nagy lendülettel, mert itt tanultam meg egy csodálatos dolgot, az értékesítésből fakadó újabb típusú tüzet, ami nem csak érezhető, hanem hallható is, “csing-csing”! Nem volt órabérem, csak jutalék, minden eladott jegy után hallottam ezt a csodás hangot. Ez a hang a tüzet nagyon sokáig életben tartotta.

Ezek után az ügyfélszerzést, a kommunikációt és miegymást szerettem volna csiszolni, így születtek meg az MLM-es tapasztalataim. Vitaminok, edények és klasszikus mutációi… Hát nem ez lett az igazi, itt mindent éreztem csak azt a 'hurrá happy' optimizmust nem, amit mindenki más körülöttem pedig igen! Nem az én közegem volt egyik sem. Némelyik helyen a vezetői személyi kultusz körbe rajongása már-már rémisztően szektikus méreteket öltött, így végül nem csak egyszerűen váltottam, hanem jóformán elmenekültem.

Következő lépés életem lépcsőfokain: Nagy értékű értékesítési területen tapasztalat megszerzése, ingatlanozni kezdtünk. A vevőinknek ingyenes költöztetést adtunk és a lakásokra állapot felmérést követően fél év garanciát kínáltunk. Ez egy alacsony költséget jelentő, de nagy értékkel rendelkező ajánlat volt. A végtörlesztés előtt másfél évvel kezdtük el és egészen a végéig pörgött, a költöztetés konkrétan pár hónap után eladta magát. Szuper év volt! A svájci frank alapú hitelkiváltások radikális áremelkedése miatt irritálóan sokáig pangott a piac, nem is éltük túl, a teherautót el kellett adni… 20 forintunk sem maradt.

Mivel építőipari családból jövök és következő lépésként ennek a területnek a kimaxolásának érdekében ügyvezető asszisztensként helyezkedtem el egy építőipari cégnél, ahol minden fontos folyamatot megtanulhattam az árajánlat készítéstől az átadáson át, egészen műszaki adminisztrációig. Ezt nagyon élveztem, kihívásokkal teli volt, imádok számolni és itt rengeteget kellett, imádom az alaprajzokat, az építkezések illatát, a kátrány, a forgács, a beton egyedi illatát. Csodálattal tölt el amikor egy üres pusztában egy alaprajz pár hónap alatt életre kel és ennek részesének lenni konkrétan varázslat! A végén, mikor a frissen festett, isteni festék illatú falak között sétálsz, amit pár hónappal azelőtt még csak számolgattál, hogy miből mennyi folyóméter és négyzetméter kell majd, felbecsülhetetlen és leírhatatlan érzés. De az építőipar nagyon maszkulin terület és bár nem vagyok radikális feminista, de ezalatt az időszak alatt megértettem a szüfrazsettek minden frusztrációját. Váltottam.

A maszkulin ellentéte a feminin. Feminin + cégügyek = Könyvelés

Tehát jelentkeztem egy könyvelő irodába. Itt lényegében ugyanaz történt, élveztem a számolást, fejlődést, a hasznos tanulást, de nők között dolgozni talán még veszélyesebb, mint férfiak között. A férfiak fúrnának, de a nők viszont tényleg fúrnak… Váltanom kell...

Ezek után úgy hittem készen állok egy önálló vállalkozásra, felépítettünk Férjemmel egy takarító céget, de ez sajnos “csak” tanulópénz volt végül (ami később még jól jöhet). Klasszik hibákat vétettünk kétségbeesett kapkodásból gyökerező cselekedetek miatt, nekünk túl izgalmas volt, de igazából unalmas sztori, ezért nem részletezném.

Ennél a pontnál már elértem azt a szintet, ahol már látom, hogy az alap tudások halmozása hasznos, de csak felszín kapargatás, sokkal mélyebbre (és/vagy magasabbra) kell hatolnom. Ezen a ponton 28 éves voltam, megengedtem magamnak, hogy agyilag pihenjek egy kicsit mert mindig előjön a görcsösen akarás hibája újra és újra.

Következő lépcsőm: görcsösség elengedése. Itt az elkövetkezendő 2 évre, 30 éves koromig csak az volt a tervem, hogy a munkámban jól érezzem magam, tényleg meg kellett tanulnom nem rágörcsölni dolgokra, mert ha kicsit engedünk a szorításon akkor sokszor megjön a várt eredmény. Tehát erre a két évre egy olyan következő lépcsőfokot kellett találjak, amit szeretek csinálni, mégsem visszalépés és akár fejlődési lehetőséget is tartalmazhat magában. Láttam egy ismeretterjesztő műsorban egy kutatást, amiben apácákat vizsgáltak meg, hogy miért élnek olyan sokáig és ami még hihetetlenebb, hogy miért lehet az, hogy boncolásnál sokuknál kimutatható a demencia és az alzheimer kór annak ellenére, hogy 90 éves korukig friss volt az elméjük és a betegség semmilyen tünetét nem produkálták? Arra jutottak, hogy a stresszmentes élet, a sok játék, a sok tanulás, a gyógyítás és a pozitív gondolkodás mind mind közre játszhat. Ez engem nagyon megfogott, mindig is hallgattam az ösztöneimre és mivel szeretek játszani, tanítani és boldognak lenni beadtam a jelentkezésemet egy játszóházba, ahol később rengeteg más területen is fejlődést érhettem el. Három hónap után kineveztek, így nagyon sokrétűen tanulhattam meg olyan magasabb folyamatokat is, amik az alap tudás listámon szerepeltek. Interjúztatás, betanítás, kasszázás, táboroztatás, szórakoztatás, HACCP szabályok, egyéb szabályok betartatása, alkalmazottakkal való foglalkozás, légvárak bérbeadása, kiszállítások leszervezése, útvonaltervezés, és a többi.

Tanulságok levonása

Mivel idén leszek harminc és a “kicsi Aninak” megígértem, hogy mindig is a célig vezető úton haladok az aktuális tudásomnak és a képességeimnek megfelelően, így hát tavaly év végén számot vetettem az elért és el nem ért tudások, vágyak és célok fényében, hogy még mielőtt belelépek a harmincas éveimbe megalapozhassam azokat.

Arra jutottam, hogy megint változtatnom kell és ebben a döntésemben a karma, vagy a sors is erősen hozzásegített. Az utóbbi fél évben az autóm nehézségek sorát állította elém, majd január elején, hajnalban a fagyos úton hazafelé tartva tükörjégen megcsúszva mégannyira használhatatlanná tettem. Az elmúlt időszak kudarcai után még egy kudarc… Néhány napig szomorkodtam, de a Férjem boldog volt és nyugodt, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok neki és első sorban természetesen nagyon nagy erőt és nyugalmat adott, de azért mindeközben bosszantott, hogy ettől mégis mitől boldog? Hisz így nem haladhatok a dolgaimmal, nem fejlődhetek munka téren és ha nem haladok, nem fejlődök akkor vége mindennek. Pár nappal később az egóm végre hagyta, hogy meghalljam amit valójában mondott: “Végre foglalkozhatsz magaddal és a tanulással, én majd minden mást megoldok!”. Foglalkoznom kell magammal, amit régen önzőségnek láttam, de most úgy látom, hogy ha ezzel a területtel nem foglalkozok, akkor nem találom meg az utamat. Sosem akartam, hogy egyedül cipelje a terheket, most azt hallom hogy megalapozhatom azt, amivel igazán részt vehetek majd később a közös teher cipelésben, tehát tanulnom kell.

Most ezt végre megtehetem, mert Ő van nekem, mert csodás támogató szüleim vannak, van három tökéletes testvérem, imádom a nagyimat akivel szinte minden nap beszélgetünk, vannak igazi barátaim és annyi szívmelengető emlékem, amik miatt még végtelenszer ennyit szeretnék velük átélni.

A kihívás amely ehhez hozzásegített bit.ly/csakennyikell

Sokan mondják, hogy a “pénz nem boldogít”... Értem én, de még sem... Miért ne boldogítana? Nélküle sokszor nem látni a már meglévő boldogságot, néha vakító a pénztelenség sötétsége, beárnyékolja időben, térben és lélekben a meglévő jót, mert be kell menni dolgozni, másodállást kell keresni, ettől kevesebb időd van és csak mész és mész és amit megkerestél, még ha nem is keveset, mert ügyes vagy, tudtál sok plusz pénzt termelni, azt pedig a múltban keletkezett adósság lyukak tömködésére kell fordítani, dolgozol, dolgozol és elrepülnek a napok, a hetek és a hónapok olyan észrevétlenül, mert mindig van “Miért?”, meg “Majd ha…”.

Majd ha megtanultam ezt, majd ha megtanultam azt, majd ha végig vittem egy projektet, majd ha lesz egy cégem, majd ha lesz félretett pénzem, majd ha kineveznek, majd ha kisüt a nap, majd ha…

Ha a pénz nem boldogít akkor miért kell ennyit keresni? Ha nem boldogít, akkor nélküle miért ilyen stresszes?

Ha nélküle stresszes, akkor keresni kell… Ha keresni kell, akkor dolgozni kell… Ha dolgozni kell, akkor eredmények kellenek… Ha az eddigi eredmények nem kielégítőek, akkor új képletet kell tanulni… Akkor pénzt keresni tanulni kell!

Már évek óta tanulgatok olyanokat, amikkel otthonról is dolgozhatok, ezért ezután az újra felismerés után kikutattam, hogy jelenleg milyen oktatások vannak online marketing téren amik érdekelnének és amire pénzt is költenék, mert eddig mindent autodidakta módon és ingyenesen szerettem volna megtanulni, most viszont nem az ingyenesség meg az önállóság volt a célom, hanem az hogy valaki fogja a kezem és irányítson “Az” úton, a nagy betűs úton! Tehát mindent egybevetve elég nagy elvárásokkal álltam neki a kutatás-keresésnek. Első körben találtam egy ingyenes interjú sorozatot, Bártfai Balázstól a “Megvalósító napokat”, aminek a neve és a tematikája fogott meg, mert én is mindig csak tanultam de nem valósítottam meg, motiválni szerettem volna magamat. A megvalósító napokon bemutatta a "Csak ennyi kell kihívás" nevű mentor programját, amiben úgy láttam hogy a számításaimat megtalálhatom.

Ez a név is ismét nagyon megfogott, csak ennyi kell… A csak ennyi, az mennyi? És mi van benne? Eszik, vagy isszák? Én is tudok csak ennyit tenni, enni vagy inni? Vajon képes vagyok rá? Akarom! Jelentkeznem kell, tudnom kell, mi a csak ennyi! Minden alapom meg van hozzá. Milliószor újra és újra olvastam a honlapot, mit ad, mit tanít, mire leszek képes vele, a videóit megnéztem újra és újra és újra! Megnéztem minden más videóját is, utána tovább kerestem, megnéztem mindenki más videóit is, ajánlatukat, stílusukat, szofisztikáltságukat, megfogalmazásaikat. Napokat töltöttem a laptopom mellet, más területeket is megvizsgáltam, mindegyikkel összehasonlítottam hogy ezt akarom-e vagy azt, de végül ide tértem vissza.

Meghoztam a döntést, végül olyan határozottan és egyértelműen, hogy azonnal egy összegben befizettem az oktatást. Mert nem az oktatás a drága, hanem a tudatlanság! Tudom hogy jól döntöttem és mindent megteszek azért, hogy az itt kapott tudást életre keltsem! Életre keltem az életemet! Ezt akarom igazán! Igazán élni és másokat is életre kelteni magam körül!

Tehát, a következő lépést………….. :)

Ezen a linken megtekintheted: bit.ly/csakennyikell

„Megtanultam, hogy ahhoz, hogy boldog legyél az életben, meg kell találnod, hogy mik az adottságaid és erősségeid ... majd élni kell velük! Ne érd be kevesebbel annál, amit a képességeiddel meg tudsz szerezni. ” - Trey Lewellen